Az Auguszta Szanatóriumtól a Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikáig

A XIX. és a XX. század fordulójára Magyarországon a tuberculosis olyan mértékben szedte áldozatait, hogy a betegséget méltán nevezték morbus hungaricusnak, amely a szegény néprétegek mellett már a polgáriasodó középrétegeket is veszélyeztette. E veszélyt felismerve Korányi Frigyes kezdeményezésére 1901-ben Budakeszin létrehozták az első intézetet, az Erzsébet királyné Szanatóriumot a tüdő tuberculosisban szenvedő betegek elkülönítésére és kezelésére. Néhány évvel később a debreceni polgárság részéről is felmerült az igény, hogy szanatóriumot építtet a szegény sorsú tbc-s betegek számára kiváltképp azért, mert a korabeli Munkásbiztosító Pénztár adatai szerint minden 10. biztosított tbc-s beteg Debrecenben és környékén fordult elő. A szanatórium építéséhez Debrecen szabad királyi város a Nagyerdőn 30 hold földet és 150 ezer korona támogatást adott a József királyi főherceg Szanatórium Egyesület és a Debreceni Kerületi Munkásbiztosító Pénztár kezdeményezésére. Az 1 millió 200 ezer koronába kerülő építkezés Jendrassik Alfréd építész tervei alapján 1909 elején kezdődött el és a kész szanatóriumot, mely Auguszta főhercegnő védnöksége alatt állt és az ő nevét vette fel, 1914 áprilisában adták át rendeltetésének.

A szanatórium első igazgatója dr. Geszti József főorvos volt, aki 1945-ig irányította az intézet munkáját. Az Auguszta Szanatórium átadásának évében kitört az első világháború és a szanatórium épületét 1914 szeptemberében hadi sebesültek részére lefoglalták és az eredetileg 175-re tervezett ágylétszámot 430-ra emelték. A jelentősen megnövelt számú ágyon látták e1 a háború miatt egyre szaporodott tbc-s betegek mellett a keleti front nagyszámú hadi sérültjét is. A háború befejezése után 1921-től indult meg az orvosképzés az 1914-ben létrejött Debreceni Tudományegyetemen azonban a klinikai épületek a háború sújtotta város nehéz gazdasági helyzete miatt nem készültek el időre, így az orvosi kar működéséhez igénybe kellett venni az Auguszta Szanatóriumot és a Városi Kórházat is. Ennek eredményeként a szanatórium egy részét a Belgyógyászati Klinika (igazgató Csiky József), a Sebészeti Klinika (igazgató Hüttl Tivadar) és a Központi Röntgen Intézet (igazgató Elischer Gyula) betegei foglalták el. Az említett klinikák ideiglenes jelleggel kaptak helyet a szanatóriumban, azonban a sebészeti profil évtizedekig megmaradt, hiszen a súlyos tuberculosisban szenvedő betegek esetében gyakran jelentkeztek olyan szövődmények, amelyek sebészi beavatkozást igényeltek.

A második világháború után a szanatórium súlyos gazdasági helyzetét az 1946. január 1-jén megtörtént állami kezelésbe vétel oldotta meg. Az ekkor megszűnt Auguszta Szanatórium Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet lett, ahol jelentős fejlődés indult el. Az intézet igazgató főorvosa dr. Pongor Ferenc volt, aki már 1943 óta vezette az Auguszta Szanatóriumot és további csaknem három évtizeden át állt az intézet élén 1974-es nyugdíjazásáig.

1955. január elsején az Egészségügyi Minisztérium az Állami Tüdőbeteg Gyógyintézetet a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez csatolta, előbb Tbc Klinika majd Tüdőgyógyászati Klinika lett az elnevezése. További fordulópontot jelentett az intézet életében az 1974-es és 1975-ös év, amikor előbb a 105 ágyas mellkassebészeti osztályból létrejött a II. Sebészeti Klinika Schnitzler József professzor vezetésével, majd a 100 ágyas belgyógyászati osztályból kialakult a III. Belgyógyászati Klinika Szegedi Gyula professzor vezetésével.

A Tüdőgyógyászati Klinika élére 1995-től a budapesti Tüdőklinikáról érkezett Mihóczy László professzort nevezték ki, akinek közel 20 éves igazgatói tevékenysége alatt a Tüdőgyógyászati Klinika (majd 1986-tól Szív-és Tüdőgyógyászati Klinika) az országban egyedülállóan összevont kardiológiai és pulmonológiai profilú regionális centrumként működött („thoraxcentrum"). Ez a „thorax centrum" szemlélet pozitív hatást gyakorolt a korábban csak pulmonológiai profilú intézményre és megadta a keretet a kardiológia, ezen belül az invazív kardiológia fejlődéséhez. Mihóczy professzor honosította meg Debrecenben a szívkatéterezést, Ő hozta létre az első szívkatéteres labort, aminek vezetője Voith László egyetemi docens volt.

A debreceni kardiológia fejlődését jelentősen befolyásolta a II. Sebészeti Klinikán folyó szívsebészeti tevékenység, mely az 1960-as évek elején kezdődött. Az első szívműtétet Debrecenben 1963-ban Eisert Árpád nyíregyházi sebész főorvos végezte, mely a Botall-vezeték lekötése volt. Az első nyitott szívműtétet öt évvel később, 1968 júniusában Kovács Gábor szegedi szívsebész professzor végezte e1 vendégoperatőrként, melyhez a szív-tüdőmotort a clevelandi (Ohio) Református Egyházközösség ajándékozta Bartha Tibor püspök közben járásával. A debreceni szívsebészet igazi Fejlődése 1972-ben indult meg Gömöry András professzor irányításával, majd 1983-tól, amikor Péterffy Árpád professzor, a stockholmi Karolinska Intézet volt munkatársa átvette a II. Sebészeti Klinika irányítását. Rohamléptekben elkezdődött az ország egyik legkorszerűbb szívsebészeti centrumának kialakítása, 1993. március 31-én átadták az új szívsebészeti központ épületét.1996. június 1-én alakult meg az önálló Szívsebészeti Klinika Péterffy professzor vezetésével, a II. Sebészeti Klinika irányítását Sápy Péter professzor vette át.

1994-ben a Szív- és Tüdőgyógyászati Klinika élére Édes István professzor került a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemről, aki elsődleges feladatának tekintette a klinika különböző laboratóriumainak legkorszerűbb műszerekkel történő felszerelését. Rövid idő alatt sikerült a meglévő betegosztályokat és laboratóriumokat felújítani, új osztályokat, echokardiográfiás, terheléses EKG, valamint Holter-laboratóriumot és ambulanciákat kialakítani.

A '90-es évek elején Debrecen város támogatásával Czuriga István főorvos kezdeményezésére a klinika területén létrejött az országosan is egyedülálló, a teljes kardiológiai noninvazív diagnosztikát felölelő járóbeteg-kardiológiai intézet. A klinikával szakmailag szoros együttműködésben évi 13-15 ezres beteg, köztük hemodinamikai vizsgálatra és szívműtétre várók konzultációját és ambuláns vizsgálatát végezték.

A 90-es évek második felétől hazánkban is megfigyelhető volt a koszorúér intervenciók nagyon gyors térnyerése, ekkor Debrecenben már évente 2500 körüli diagnosztikai és 450 katéterterápiás beavatkozást végeztek, a nyitott szívműtétek száma a Szívsebészeti Klinikán megközelítette az 1300-at. A katéteres beavatkozások további bővítését tette lehetővé, hogy 2000-ben sikerült létre hozni egy új hemodinamikai laboratóriumot, valamint ehhez kapcsolódóan növelni a fekvőbeteg- és intenzív ellátó kapacitást is. 1999-ben az addigi Szív- és Tüdőgyógyászati Klinika szervezetileg különvált (2006-tól a Tüdőgyógyászati Klinika az I. sz. Klinika Telepre költözött). A Kardiológiai klinika 2003-ban a szívsebészetet is magába foglaló Kardiológiai Intézetté, később Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikává alakult. Péterffy Árpád professzor nyugdíjazása után a szívsebészet szakmai vezetését 2007-től Szerafin Tamás egyetemi docens vette át. Közben az „Auguszta” Európai Uniós pályázatnak köszönhetően 2006-2008 között lezajlott az épület történetének legjelentősebb építészeti rekonstrukciója, aminek köszönhetően a kardiológiai fekvő és járóbeteg ellátás valóban 21. századi kubaturát kapott.  

2004 őszén a Szegedi Egyetemről érkezett Debrecenbe Csanádi Zoltán egyetemi docens, később egyetemi tanár, aki új profilként létrehozott egy regionális aritmia központot, ahol a korszerű ritmuszavar diagnosztika és a szívelektrofiziológiai intervenciók teljes spektrumát művelik, beleértve a kamrai és szupraventrikuláris tahiaritmiák katéterablációs kezelését és az elektrofiziológiai eszköz implantációkat. Napjainkban a két szívelektrofiziológiai műtőben együttesen elvégzett beavatkozások száma évente meghaladja az 1500-at. 2012-től kezdődően a klinikán egyre nagyobb számban végeznek transzkatéteres beavatkozásokat stukturális szívbetegségek kezelésére, beleértve a percutan aorta billentyű beültetést (TAVI), a bal fülcsezárást és pitvari septum defektusok (PFO, ASD) zárását. Elkezdte működését a szívműtét és lezajlott infarktus utáni betegek korai rehabilitációjára kialakított osztály.

2017 novemberében a Kardiológiai és Szívsebészeti Klinika vezetését Csanádi Zoltán egyetemi tanár vette át. Irányítása mellett évről-évre növekvő beavatkozási számokkal folytatódik a strukturális intervenciós program, 2019-től kiegészülve a katéteres mitrális billentyű plasztikával (MitraClip). A már korábban is működő aritmia, diabetes és szívelégtelenség szakrendelések mellett további profil ambulanciák kezdték meg működésüket: onkokardiológia, terhes kardiológia, sport kardiológia, pulmonális hipertonia, strukturális szívbetegségek. Tovább javult a Klinika műszerezettsége, új röntgent kapott a szívelektrofiziológiai laboratórium, korszerű 3-dimenziós echocardiográfias készülékek, spiroergometer kezdték meg működésüket, a betegágy melletti telemetria valamennyi fekvőbeteg ellátó osztályon elérhetővé vált. A Klinika orvosai és szakdolgozói 2018-ban több mint 10000 fekvő és közel 40000 járóbeteget láttak el.